Mangu Róbert kárpitosnak tanul felnőttek szakmai oktatásában a Debreceni SZC Építéstechnológiai és Műszaki Szakképző Iskolában. Korábban az intézményben már szerzett egy asztalos szakmát, amellyel 25 éves vágya vált valóra. A fa és az erdő szeretete mindig is jelen volt az életében. Agrármérnökként és etnográfusként azonban egy olyan szakképzettségre is vágyott, amelynek birtokában a két kezével alkothat, és mások számára a mindennapokban is hasznos tárgyakat készíthet. Róbertnek jelenleg a meglévő vállalkozásában van lehetősége faipari munkára is. 

Az igazi egy önálló asztalos- vagy kárpitos műhely lenne, illetve már azzal előrébb vagyok, ha magamnak otthon el tudok végezni ilyen munkákat, amihez nem kell szakembert hívni. Időben és anyagilag is kifizetődő

– teszi hozzá.

A Debreceni Szakképzési Centrumhoz már több mint ezer jelentkezés érkezett be a februárban induló képzésekre. Sokan szeretnék kihasználni azt a lehetőséget, hogy 2020 óta felső korhatár nélkül, bárki ingyenesen megszerezheti első két szakmajegyzékes szakmáját. 

A DSZC Ügyfélszolgálati Irodájában a legtöbben arról érdeklődnek, hogyan egyeztethető össze a munkahely és a tanulás. Ez Róbert számára is sarkalatos pont volt.

Az oktatás hétköznapokon van délutánonként

– mondja.

Rugalmas, mert ha 16 óra körül végzek a munkában, akkor is oda tudok érni órára, esetleg tovább maradok. Nincs belőle probléma. Nem egyszerű munka mellett tanulni, hiszen már egyébként is elfáradok a napi teendőkben, délután pedig még órákra és gyakorlatra járok. Emellett otthoni feladatok, számonkérések és a portfólió dokumentációja is vár ránk. Ez utóbbi különösen sok munkát jelent, például a műszaki rajzok elkészítése miatt.

A megújult szakképzés egyik legfőbb erőssége a gyakorlatorientált oktatásban rejlik. Az asztalos- és kárpitos tanulók megismerkednek a különböző gépekkel és minden olyan területet érintenek, amivel a későbbiek folyamán találkozhatnak (pl. gyalulás, furnérozás, préselés, varrógép használata). A gyakorlati órák megfeleltek Róbert elvárásainak. 

Készítettünk egyebek mellett kisszéket, fiókos ülőkét, furnérozott kisbútort, szerszámosládát, kispárnát, puffot. Amiket a saját kezemmel készítettem, mindre büszke vagyok, még ha nem is sikerültek tökéletesre.

Az oktatókról kérdezve, Róbert azt mondja, hogy mindannyian felkészültek a saját szakterületükön, ha kérdése volt, mindig sikerült maradéktalanul választ kapnia. Az órákon jó kis társaság gyűlt össze, hiszen mindannyian azért voltak ott, mert tanulni szerettek volna. 

Mindenkinek ez volt a vágya, nem azért voltunk ott, mert "csak ide vettek fel”

– teszi hozzá Róbert.

A szakmatanulást folyamatosan ajánlja az ismerőseinek, barátainak. 

Bármilyen kétkezi szakmai tudás van az ember birtokában, az egy főnyeremény! Egyre kevesebb a szakember, a szakikat lasszóval kell vadászni, sokan csak hónapokkal később érnek rá.

Forrás: haon.hu